2007. január 24., szerda

A lelkembe égetett ígéret

„Próbáltam másokkal,máshogyan,de nem ment.Én téged féltelek,hisz KINCS vagy nekem,csak régen nem vigyáztam rád és nem értékeltem,hogy vagy!”

Nem vádollak,nem zaklatlak soha többé,ez egy útolsó levél ami még neked írtam és remélem elgondolkodtat kicsit.
Talán emlékszel még erre az sms-re ,amit írtál nekem!
Eldobtad a kincsed újra,és megint porig aláztál,megtetted velem ugyanazt mint két éve.
Mit értek a közös vágyaink,amit együtt álmodtunk a jövőt tervezve?!Hazugság volt minden édes remény...Hiába a rengeteg közös vonás,nem tudtál várni. Az én hibám,el hittem, hogy megváltoztál, hogy új ember vagy, de nem, mert az igazi vonásaid nem tudod elrejteni örökre és most minden a felszínre jött.
Naív voltam,hinni akartam a csodában,ami nem jött el.
Boldog voltam egy hazug,kicsinyes világban,ami te világod volt.

Nem értettem ,miért kellett hazudnod?Túl nagy volt a szabadságod és azt hiszem elszédített.
Gyerekesnek találsz,pedig te vagy az csak nem veszed észre,kértem beszéljük meg a problémákat,de te kitértél előlem egyfolytában, a lelkem tapostad az utóbbi időben, észrevétlenül.

Nem értem azt sem miért kérted várjak, ne szakítsak veled,mert olyan dolog történt, ami mindenre magyarázatot ad.Én adtam időt,nem követelőztem,vártam, de aljasan hátba támadtál. Mire volt jó ez,miért kellett halálra kínoznod és ezzel a kegyelem döfést megadnod. Félsz,hogy egyedül maradsz? Ezért egyik kapcsolatból a másikba ugrálsz,mit sem törödve a másik érzéseivel.Miért nem rendezed az érzéseidet,miért nem tudsz becsületes lenni egy kapcsolatban? Ahogy egy kapcsolat elkezdődik,egyszer vége is lesz, ez az élet,de tudni kell kimondani bármennyire is fáj,vagy kellemetlen azt,hogy vége,az útjaink most kettéválnak.

A mi útjaink újból kettéváltak,a közös vágyak,tervek megszakadtak,elhaltak.Soha többé nem fog kereszteződni már az életünk.Az eskümet komolyan gondoltam,örökre elveszítettél. Talán most nevetsz rajtam,mint mindig,amikor nem akarod kimutatni az érzéseid,de tudom belül mást fogsz érezni,egyszer majd a kincset szeretnéd újra magad mellett tudni,de ráfogsz jönni elveszítetted örökre...
Nem kívánok neked semmi rosszat,mert a legnagyobb kincs az életben a megbocsátás és a könyörület.
Csak kérlek szépen gondolkozz el a soraimon és tanulj meg szakítani,elbúcsúzni,ha férfi vagy hát légy férfi és ne bújj el a problémák elől,mert lehet az életben el igazodsz és feltalálod magad,de egy kapcsolatban így a végén nem tudsz megnyilvánulni a helyzetnek megfelelően.Ha igazán szerettél tudj tisztességgel elválni is.
Vigyázz magadra,Isten veled!

Nincsenek megjegyzések: