Lelkem lelkedet hívja szüntelenül

"A múltunkhoz az emlékeinken át, a jövőnkhöz az álmainkon keresztül vezet az út!"

Köszönöm, a szív szemével látlak...

Tövisek között

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor annyira hiányzik nekünk valaki, hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból és úgy igazából meg szeretnénk ölelni..

Miért kínoznak az érzéseim amit nem szabad éreznem, amit próbálok elfojtani minden erőmmel. Visszhangoznak a miértek, de a választ nem hallom. A lelkem tövisek közt vergődik, nem fogok másnak keserves fájdalmat okozni, én átéltem a kínt, az én boldogságom, ne más szenvedésén múljon. Nem tehetem meg.
Égi szeretettel szeretlek, nem az emberek önző, kicsinyes szeretetével... és ez több, tudom és érzem.

Gondolkozz el azon, mit ér az életed...van-e álmod

"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."

megérintenélek...

„Beszívom illatod, megérintenélek...
De jaj, emlékeim szétrebbennének!
Forróság önt el, és kívánlak pedig...
De jaj, már nem lehet, széttörnél megint!”

Az élet olyan, mint egy rózsa,szép,de olykor nagyon tövises

"Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenek előtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt - kerül, amibe kerül - meg tudjuk valósítani."

Marie Curie

Vannak akik megijednek....én nem akarok

"...Vannak akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének. És attól, hogy a világ mégsem annyira... szar. Vannak akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is - hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít!"

Trevor McKinney A jövő kezdete

Ma ez az idézet fonja körbe a gondolataimat. Sokan valóban nem mernek változtatni, mert az idők során beléjük ivódott a régi mondás " járt utat, járatlanért el ne hagyj", de ha nem próbáljuk meg az ismeretlent, a járatlant, utólag megbánhatjuk, mert elveszítünk egy lehetőséget a változásra.
De ott van a másik oldal is belebukhatunk a vállalkozásunkba. Mindenképpen tanulsággal,tapasztalattal gyarapodunk, bármelyik utat választjuk. Amúgy meg minden járatlan utat ki kell egyszer taposni...
Mindenkinek vannak álmai, de sokan belenyugszanak, korlátokat tesznek maguk elé,elhitetik magukkal, nem tudják megvalósítani. Én nem fogom feladni, szeretném elérni az álmaimat lépésről lépésre, egy ajtó bezárult elöttem, de lehet két másik nyílik helyette. Mindig keresni kell a lehetőségeket, az apró dolgokat is értékelve, hisz lehet épp ez visz minket egyre közelebb és közelebb az áhított álmunkhoz. S míg van álmunk, célunk, lesz értelme az életünknek is...

"Minden most kezdődik el,
ahogy dobban a szíved.
Minden most kezdődik el,
ahogy hinni se mered.

Nem ringatlak már soká,
nem ringathatsz már soká.
Meneküljünk máshová,
az ég fölé, a föld alá.

Minden most kezdődik el,
aztán úgyis menni kell,
elfordul rólunk a Fény,
aztán nincsen több remény..."

Ákos Minden most kezdődik el

Mert az a rögeszmém..

"..mert az a rögeszmém, hogy muszáj mindig valakivel járnom - és emiatt muszáj mindig fantasztikus nőnek lennem, okosnak, érzékinek, kivételesnek. Az erőfeszítés, hogy hódítsak, arra kényszerít, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magamból, és ez talán nem is rossz, de a végeredmény mégis mindig csalódás..."

Paulo Coelho A Zahir

Soha ne nézz vissza ha nem tudsz nevetni. Soha ne nézz előre ha nem tudsz álmodni.

Mutasd meg a világnak, aki tényleg vagy, nem azt, aki szeretnél lenni, mert ha pózolsz, előbb-utóbb elfelejted, hogy pózolsz, és akkor hol leszel te?

Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelõsnek lenni. Érezni, hogy a kõvel, melyet lehelyez, a világot építi tovább.

A.de Saint-Exupéry

A lelkembe égetett ígéret

„Próbáltam másokkal,máshogyan,de nem ment.Én téged féltelek,hisz KINCS vagy nekem,csak régen nem vigyáztam rád és nem értékeltem,hogy vagy!”

Nem vádollak,nem zaklatlak soha többé,ez egy útolsó levél ami még neked írtam és remélem elgondolkodtat kicsit.
Talán emlékszel még erre az sms-re ,amit írtál nekem!
Eldobtad a kincsed újra,és megint porig aláztál,megtetted velem ugyanazt mint két éve.
Mit értek a közös vágyaink,amit együtt álmodtunk a jövőt tervezve?!Hazugság volt minden édes remény...Hiába a rengeteg közös vonás,nem tudtál várni. Az én hibám,el hittem, hogy megváltoztál, hogy új ember vagy, de nem, mert az igazi vonásaid nem tudod elrejteni örökre és most minden a felszínre jött.
Naív voltam,hinni akartam a csodában,ami nem jött el.
Boldog voltam egy hazug,kicsinyes világban,ami te világod volt.

Nem értettem ,miért kellett hazudnod?Túl nagy volt a szabadságod és azt hiszem elszédített.
Gyerekesnek találsz,pedig te vagy az csak nem veszed észre,kértem beszéljük meg a problémákat,de te kitértél előlem egyfolytában, a lelkem tapostad az utóbbi időben, észrevétlenül.

Nem értem azt sem miért kérted várjak, ne szakítsak veled,mert olyan dolog történt, ami mindenre magyarázatot ad.Én adtam időt,nem követelőztem,vártam, de aljasan hátba támadtál. Mire volt jó ez,miért kellett halálra kínoznod és ezzel a kegyelem döfést megadnod. Félsz,hogy egyedül maradsz? Ezért egyik kapcsolatból a másikba ugrálsz,mit sem törödve a másik érzéseivel.Miért nem rendezed az érzéseidet,miért nem tudsz becsületes lenni egy kapcsolatban? Ahogy egy kapcsolat elkezdődik,egyszer vége is lesz, ez az élet,de tudni kell kimondani bármennyire is fáj,vagy kellemetlen azt,hogy vége,az útjaink most kettéválnak.

A mi útjaink újból kettéváltak,a közös vágyak,tervek megszakadtak,elhaltak.Soha többé nem fog kereszteződni már az életünk.Az eskümet komolyan gondoltam,örökre elveszítettél. Talán most nevetsz rajtam,mint mindig,amikor nem akarod kimutatni az érzéseid,de tudom belül mást fogsz érezni,egyszer majd a kincset szeretnéd újra magad mellett tudni,de ráfogsz jönni elveszítetted örökre...
Nem kívánok neked semmi rosszat,mert a legnagyobb kincs az életben a megbocsátás és a könyörület.
Csak kérlek szépen gondolkozz el a soraimon és tanulj meg szakítani,elbúcsúzni,ha férfi vagy hát légy férfi és ne bújj el a problémák elől,mert lehet az életben el igazodsz és feltalálod magad,de egy kapcsolatban így a végén nem tudsz megnyilvánulni a helyzetnek megfelelően.Ha igazán szerettél tudj tisztességgel elválni is.
Vigyázz magadra,Isten veled!

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor annyira hiányzik nekünk valaki, hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból és úgy igazából meg szeretnénk ölelni!
Egyedül vagyok, most senki sincs körülöttem, ritka pillanataim egyike...Van időm magamba szállni és gondolkodni,csak az érzéseimnek élni. Néha kell a lelki feltöltödés, ezt most a Szeretetkönyvvel teszem, gyertya fénnyel koronázva...
Mégis közben azon járnak a gondolataim, amin nem kellene, szeretnék kiszakítani valakit az álmaimból, de tudom nem lehet,talán soha, talán soha...olyan kegyetlen tud ez az érzés lenni. Szerte foszlana a kis csoda, a varázs, ha megtörténne. Mindketten tudjuk, csak a lelkünk lángol elfojthatatlanul, de minden tűz kialszik egyszer, ha nem lesz mi táplálja a lángot. De nem akarom, hogy kialudjon a tűz, hisz magam is tűz vagyok, és lángolok,perzselek...
Értelmet adnak az ilyen kis varázslatok, érzések az életemnek, soha nem voltam sablon ember és nem is szeretnék azzá válni,aki egyszerűen beleolvad a hétköznapok szürkeségébe, szeretnék hagyni "egy lábnyomot" magam után.

Égből pottyant idegen....

Mamma mia,ezt nem hiszem el...Cserben hagyott a "testem". Itt ülök este a kollégiumi szobámban,mikor kopogtatnak..ki lehet az? Kinyitom az ajtót,egy ismeretlen pasi áll elöttem és azt kérdezi van-e valamilyen könyvem utazásszervezéshez amiben számolások vannak. Én meg csak néztem, megilletődve,hogy került ide a semmiből és még be sem mutatkozik... Ja azt tudni kell ez nem olyan nagy kollégium,hogy legalább látásból ne ismerjek mindenkit. De őt nem ismertem...és ilyen kéréssel fordult hozzám...és itt jön az a rész, hogy cserben hagyott a "testem", annyira meglepődtem,alig tudtam értelmes mondatot kinyögni. Mindig "büszke" voltam magamra, hogy bármilyen helyzetben feltalálom magam, de ma, abban a percben,mintha valami megszállt volna, nem önmagam voltam, össze-vissza beszéltem,nevettem, és nem utolsó sorban teljesen elvörösödtem. Hihetetlen történet,így vissza gondolva. Szörnyű benyomást kelthettem ebben a kedves idegenben,szerintem azt gondolta,füvezem vagy jobb esetben is részeg vagyok :D Nevetséges, mint egy amerikai love storyban, de mégis magyar díszletek között. Nagy nehezen azért sikerült segítenem neki és adtam egy jegyzetet,amiben számolások voltak. Remélem vissza fogja hozni - megígérte!
Amúgy nagyon szimpatikus 30-as éveiben járó idegen volt,mint később megtudtam...Bízom benne,még vissza jön és akkor a magabiztosabb, megnyerőbb énemet próbálom előtérbe helyezni.....hmm jó lecke volt,így utólag jót mosolygok magamon,milyen kislányos benyomást kelthettem.

Kezdek újra önmagam lenni, az utóbbi idők megpróbáltatásait kezdem kiheverni. Erőt merítek,mert soha nem szabad feladni,újra és újra fel kell állni.
Jó érzés, hogy sok barát vesz körül, így nem érzem magam elveszettnek. Elhatároztam,nem adom fel az álmaimat annak ellenére sem,hogy meghiúsult az amerikai gyakorlat,egy pasi miatt...
Már csak fél évem van hátra itt Budapesten,és befejezem a sulit. Szomorúvá tesz, hogy itt fogom hagyni azt a helyet,ahol olyan sok mindent történt velem. Ahol többek között megtanultam értékelni önmagam és a hazámat is. A legjobb bulikat is itt táncoltam át..:)

Azt hiszem a szélsőségek embere vagyok, szeretek, majd szenvedek,köztes nincs ez a két peróiódus ismétlődik bennem. A szenvedés és a boldogság olyan érzéseket hoz felszínre,hogy sokszor felfoghatatlan.

Megadtam egy kapcsolatnak a második esélyt,bíztam benne,hogy emberek vagyunk változunk az idők során,de egy életre szóló leckét kaptam cserébe,vér nem válik vízzé,örök igazság,aki elöször nem tudott hűséges lenni az másodszorra sem tud - már megtanultam. A pokol kínjait átélve,gyarapodtam bölcsességgel és nem utolsósorban tanulsággal.

A legnagyobb álmomat egy hazug szerelemért adtam fel,aki a megbecsülés helyett árulással,hazugsággal jutalmazott,ezzel darabokra törve a lelkem.

Soha,soha nem adom fel,felépülök ebből a gyötrelemből is,hisz annyi mindent túléltem már. Nem átkozódom,hisz mindenki,megkapja majd a méltó bűntetését. A megbocsáttás a legnagyobb kincs,amit oly kevesen birtokolnak.

Budapesten

"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem
tudod neki bevallani
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és
mégsem tudsz ellene semmit sem tenni
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent
megtennél
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."