Azt hiszem a szélsőségek embere vagyok, szeretek, majd szenvedek,köztes nincs ez a két peróiódus ismétlődik bennem. A szenvedés és a boldogság olyan érzéseket hoz felszínre,hogy sokszor felfoghatatlan.

Megadtam egy kapcsolatnak a második esélyt,bíztam benne,hogy emberek vagyunk változunk az idők során,de egy életre szóló leckét kaptam cserébe,vér nem válik vízzé,örök igazság,aki elöször nem tudott hűséges lenni az másodszorra sem tud - már megtanultam. A pokol kínjait átélve,gyarapodtam bölcsességgel és nem utolsósorban tanulsággal.

A legnagyobb álmomat egy hazug szerelemért adtam fel,aki a megbecsülés helyett árulással,hazugsággal jutalmazott,ezzel darabokra törve a lelkem.

Soha,soha nem adom fel,felépülök ebből a gyötrelemből is,hisz annyi mindent túléltem már. Nem átkozódom,hisz mindenki,megkapja majd a méltó bűntetését. A megbocsáttás a legnagyobb kincs,amit oly kevesen birtokolnak.