a nagybetűs ÉLET kusza gondolatai

Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk.”

Paolo Coelho A Piedra folyó partján álltam és sírtam


Hamarosan végzek, ha minden rendben megy. El sem hiszem. Ha a nyelv vizsgám sikerül már egy nehézségen túl leszek, de addig is rengeteg megpróbáltatás vár még rám.
Szeretném megvalósítani az álmaimat, kiakarok menni Angliába vagy amerikába, minden erőmmel ezért harcolok. Ha előbb végeznék május végén kimehetnék animátornak Mallorcára, azonnal fel vennének, de én sajnos csak júliusban tudnék kezdeni a záróvizsga miatt, így már nem biztos, hogy betudnak vállalni. Ha most nem sikerül, jövőre 100%, hogy újra megpróbálom. Egyelőre nem akarok itthon maradni, annak ellenére sem, hogy szeretem a hazám. Most világot akarok látni, élni szabadon, mint egy madár. Csak erre vágyom.
De nem ilyen egyszerű a NAGYBETŰS ÉLET. Főleg, hogy olyan valaki szeret, akinek nem akarok fájdalmat okozni, nem tudok tőle elszakadni, mert tudom mennyire szenved. Nem magamra gondolok, hanem rá. Kezdek önfeláldozóvá vállni, de ez meddig mehet így? Oroszlán vagyok, egyszer úgyis kifog belőlem törni a vadság, a szabadság iránti vágy...