vége

VÉGE, befejeztem az iskolát, már idegenforgalmi menedzser vagyok. Levizsgáztam.Hihtetlen pedig június 28-án vizsgáztam, s azóta eltelt már pár nap, de egyszerűen képtelen vagyok még felfogni, az eddigi stressz miatt...

Wass Albert *Hontalanság hitvallása*

Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazam ott van a Karpatok alatt
es nepem a magyar.

Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testver minden ember
s hogy egymasra kell, leljen vegre egyszer
mindenki, aki jot akar

Hontalan vagyok
mert hiszek joban, igazban, szepben.
Minden vallasban es minden nepben
es Istenben, kie a diadal.

Hontalan vagyok
de vallom renduletlenul, hogy O az ut s az elet
es maradok ez uton, mig csak elek
toretlen hittel ember es magyar.

(Wass Albert:
Hontalansag hitvallasa)

Egy szépséges BMW csoda, amikor még volt értéke az autóknak.

Vissza a múltba

Ahova mindig vágytam a 1940-45-ös évek, a Csíkos Pizsomás fiú forgatásán, statisztaként. Német anya szerepében.

Tűskék a szívben

...."Én csak élni akartam őszintén,

Ahogy én képzeltem el,

Gyönyörű célok felé futni, és érni őket el.

Két lábbal járni a földön,

De a fellegek közt a fejemmel,

Élni úgy, hogy akit szerettem,

Sohasem feledjem el.

De az egész csak hazugság volt, szép mesék csupán,

Gyermekfejjel szőtt álmot, melyet végigálmodtak már.

Könnyes szemmel ébredezve búsan nézek szét,

És rájövök, hogy mily sok az, amit én nem értettem még.

Hiába keresem a választ, mindenki némán áll,

Mert a kérdéseket kimondani sohasem merem már...."



Vannak olyan percek, amikor azt hiszük, hogy sínen van az életünk, bizakodóak, boldogok vagyunk. És akkor egyik percről a másikra összetörik minden álmunk, mint a tükör amit leejtenek és százfelé hasad... Nem értjük, miért kellett így történni-e, ez a sors keze? Elveszítjük azt akit szívből szerettünk, tisztán és őszintén. Mert ő ugydöntött, már azok az értékek nem kellenek, amit képviselünk, vagy egyszerűen kiszeretett belőlünk. Ezt kimondhatatlanul nehéz feldolgozni, elfogadni, főleg, hogy nem kapunk a miértjeinkre választ, csak egyszerűen kilép az életünkből egyik napról a másikra. Azt hiszi neki ehhez joga van, hogy ne magyarázkodjon.. Akár a forgószél, amely felkapott, s amig tombol nem látsz tisztán, nem érzed a veszélyt, egyáltalán csak egy eufóriát, de miután lecsillapodik, eltűnik, feltűnnek a nyomában a romok a nyomorúság...a szerelmet így is lehet definiálni, fájdalmasan.
Pozítívan kell élni mégis, a csalódások után újra és újra felállni, menni mindig tovább, még akkor is ha már nem élnek bennünk remények és csodák.
Esélyt kell adnunk a felénk közeledőknek, mégha nehéz is egy nagy csalódás után, de nem bűntethetjük azokat, akik semmiről sem tehetnek....
Le kell vonni a konzekvenciákat és később megpróbálni alkamazni, de talán azért vagyunk emberek, hogy hibázzunk és esendőek legyünk...különben milyen lenne az élet, ha minden tökéletes lenne?!

Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttük két pár láb nyoma a parti homokban ahogy Ő mindig ott járt énvelem De ahogy az út végén visszanéztem imitt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz "amikor életed kezedbe tettem s követődnek szegődtem Mesterem azt ígérted soha nem hagysz el engem minden nap ott leszel velem. S most visszanézve legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen elhagytál a legnagyobb ínségben? Az ÚR kézen fogott és szemembe nézett: "Gyermekem, soha nem hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordozatlak!"+

Lupus et lupus

Lassan a végére érek...el sem hiszem, hogy már két éve itt vagyok Budapesten. Annyi hatás ért, jó és rossz egyaránt.
Már beleolvadtam a nagyvárosi környezetbe, mint kaméleon, felvettem a színeket, szokásokat. Amikor idejöttem, nem bírtam elfogadni, hogy az emberek miért olyan mélabúsak, néznek csak mereven kifelé a fejükből a metrón. Már tudom, a város elidegenít, tömegmagányossá tesz. Kimeríti a tested és a lelked. Jó itt élni, de megkell találni az arany középutat, hogy ne váljak én is ilyenné, mert szeretném megőrizni az egyéniségemet.
Lassan elválok megint a két év alatt megismert emberektől. Van akivel úgyérzem később is barátok maradunk, de sajnos van, akiről azt hittem igaz barát és óriásit kellett csalódnom benne. Talán az igaz barátság már nem is létezik, egy álomkép számomra?!Mindig igaz barátokra vágytam, de a legtöbb esetben csalódás volt a vége. Már nem is keresem többé, kezdem elfogadni, hogy az emberekből kiölték már az önzetlenséget és a barátsággal összefüggésbe hozható tulajdonságokat. Már csak ismerősök vannak és ál-barátságok, a felgyorsult, pénz orientált világ termékei...Senkire sem számíthatsz, csak magadra. Ha elesel, igyekezz felállni, mielőtt eltipornak...Hiszen lupus et lupus, ember-embernek farkasa.