Honvágy? Heimweh? Homesick?

Itthon vagyok, a hazám Magyarország! Megtanultam értékelni, sajnos keserű tapasztalatok árán. Az álmom egyelőre meghíúsult, hiába dolgoztam, mint rabszolga, nem sikerült annyi pénzt összegyűjtenem, hogy kimenjek Angliába nyugodt lélekkel s főleg egyedül. S nem utolsó sorban lelkileg is megsínylettem az utóbbi két hónapot. Talán még nem vagyok elég erős?! Sikerült megtaposni a méltóságomat az önmagamba vetett hitemet. De nem adom fel, erős leszek, küzdök az álmaimért. Ha nem most váltom valóra akkor később. Visszamegyek Budapestre, élni akarok, újra itthon, ahol szabadon beszélhetek az anyanyelvemen, s nem mondják azt mint Mödlingben, hogy ne beszéljek magyarul a magyarral. Én igenis magyarnak születtem, s nem fogok németül beszélni egy szintén magyarral, ha nem muszáj...Az aupairkedés sem sikerült igazán fényesre, hiába tettem meg mindent. miért húztam mostanában mindig a rövidebbet? Az újgazdagok kénye-kedvének való megfelelés, a mániák, amik felörlik az ember idegeit, köszönöm, ebből többet nem kérek. Házi rabszolga nem leszek! Gondolja meg minden külföldre igyekvő, elég erős és kitartó-e ahhoz, hogy elmenjen s akár aupairként vagy "házvezetőnőként" stb. dolgozzon, robotoljon borravalóért, mert amit én kaptam fizetés gyanánt az csak trinkgeld volt. Shoppingolást ilyen fizetésből el lehet felejteni...Hihetetlen erővel és kitartással kell felvérteznünk magunkat, ahhoz, hogy leküzdjük a megpróbáltatásokat. Csak így győzedelmeskedhetünk bármilyen helyzetben....